the only moment we were alone

Az új legnagyobb kedvenc.

Egy zseniális magyar banda.

Az öreg Hauber Zsolt mindig szeretett a háttérben munkálkodni, pedig szerintem mindig is ő írta a jobb témákat a Bonanza Banzai-ban Ákos mellett. Igazi szintibuzi az arc, és valószínűnek a muff nagy barátja is, mert a Fresh-t a mai napig menedzseli. Idén kijött a Minimal című szólólemeze, amire ilyen zseniális számokat és klipeket gyártott, mint ez:

Ezek a norvégok biztos rengeteg rénszarvaspéniszport esznek, mert időről időre előbukkan tőlük egy-egy olyan zenei tehetség, hogy csak lesek.

Levi barátommal a BsPlayer alapbeállításában lévő chill rádión pörgünk mostanában. Íme egy gyöngyszem onnan. Ha ez nem lazít el, akkor nem tudom, mi :)

Habár sosem volt a kedvenc zenekarom, mindig mélységes tisztelettel adóztam az ex-Napalm Death tag Justin Broadrick alapította Godfleshnek. Ennyire embertelen indusztriális zenét kevesen tudnak játszani és emellett még teljesen egyéni hangzásuk is volt. A Godflesh 2010-es újjáalakulása mellett nem elhanyagolható tény Broadrick úr jelenlegi zenekara, a Jesu sem. Elszállós, majdhogynem Explosions in the Sky-os témák, majdhogynem szavalós énekkel és világokon átívelő hangulati váltásokkal. Egyszerűen gyönyörű.

Ahogy a kommentelők is mondják, minek drog, ha ilyen zenék vannak, mint ez. Beteszed, hátradőlsz, és élvezed, ahogyan előjön a basszus és a kis részletek, a gyönyörű ének és a világmegváltó szövegek. Mindent elfeledtet velem, Békést, a világot, hogy nem tudom, merre tovább, hogy minden olyan bizonytalan...

Egy hatalmas visszatérés Skye-al, bár egyelőre az előző lemezt, a Dive Deepet jobbnak érzem. Na jó, ez csak mellépofázás. Ha Skye elkezd énekelni, nekem végem.

Tökéletes chillout álmatlan nyári éjszakákra.

Ez a klip teljesen megérdemelten mindenféle év-klipje díjakat nyert. Tökéletesen passzol ehhez a nyugis elektro-chill zenéhez ez a pörgős road movie (arról nem is beszélve, hogy szinte az összes helyen, ahol ezt forgatták, volt szerencsém járni).

Nagyon pörög mostanában ez a szám az MTV-n és a rádióban is, pedig véresen egyszerű, mondhatni gagyi. Zseni a klip az életre kelő gyerekszobával, valószínűleg nekem is ilyen lenne, ha idő közben nem kellett volna felnőni. :)

Ki nem állom Björköt, de ez a szám kölyökkorom óta kísért. Michael Gondry filmes stílusa teljesen elborult, ennyi őrültséget kitalálni egy klipbe. A gorilla-fogorvos legenda, a szám refrénje pedig primitív, de borzasztóan fülbemászó.

Egy Essence nevű banda már szerepelt a blogon, de ez egy másik. Ezek a fiúk keményen rápörögtek a The Cure-ra, de szerencsére továbbmentek az egyszerű lopásnál. Megyek is tupírozni a hajam. :)

Hát ebben vagyok most, körülbelül...